Urmánczy Fürdõ

Történelem

Maroshévíz fürdõi nagy múltra tekintenek vissza, mezotermális, gyengén szénsavas vizeiben Erdély fejedelme Rákóczi György is megmártózott. Az 1800-as években két fürdõ volt a település fõ birtokosainak a Bánffyak és az Urmánczyak tulajdonában. Kiépítésük a Monarchia fürdõire jellemzõ svájci stílusban, a közeli Borszék és Szováta épületeihez hasonlítható. Fürdõhely hangulatát az ápolt sétányok adták, Maroshévíz fõ utcáját az egyik oldalról park övezte. A Maros magas bal teraszán fekvõ Bánffy fürdõ szinte az erdõ közepén áll, a Maros jobb partján, a vasútállomás mögötti Urmánczy fürdõhöz egy 15.600 négyzetméteres park tartozott, ami kisebb-nagyobb megszakításokkal felnyúlt a település központjáig. A közelében egy zsidó rituális fürdõ (mikve) mûködött egy kisebb medencével és több káddal.
       Az Urmánczy-fürdõt a család 1870 körül vásárolta meg a szárhegyi Lázároktól. Ekkor már állt az a hívogató elõcsarnok, ami 1818-tól fogadta a fürdõzõket. Az 1000 négyzetméteres, csúszdás famedence a Maros folyótól csak egy méterre állt. 1835-ben egy négyhelységes "vetkezõ szobát" is építettek. A fürdõhöz egy füves és egy homokos napozó is tartozott. 1900 körül még két kisebb húsz négyzetméteres medencével bõvítették.
       A régi fürdõrõl egy 1907-ben készült képeslap mesél. A képen egy egyszerû deszkaépítmény látható. A bejárat elõtt egy tágas, különlegesen mívesre faragott oromzatos elõcsarnok védte a látogatókat az idõjárás viszontagságaitól. Egy másik 1941-es képeslap a fürdõ felõl mutatja az akkor még álló épületet. A hátsó homlokzaton hangulatos, lugassal benõtt veranda futott végig. A deszkapalánkkal elkerített fürdõ jobb oldalához - a fogadó épülettõl elkülönülve - fa öltözõkfülkék simultak.
       A város öregeinek visszaemlékezései szerint a víz határozottan forró volt, idõjárástól függetlenül. Feltehetõen egy kazánban továbbmelegítették a ma "csak" 27 fokos forrásvizet, a geológusok szerint a víz régebben sem lehetett melegebb. A medencék soha nem voltak fedettetek védelmet az idõjárás viszontagságai ellen a kisebb medencéket övezõ magas, emeletes öltözõfülkék nyusjtották. Nyáron az öltözõk teteje remek trambulinként szolgált a bátor ifjoncok számára. A régi öregek jól ismerték a víz gyógyító hatását is, ami mára már szinte feledésbe merült. Ivókúra formájában sokoldalúan, szinte általános csodaszerként használták bélbántalmakra, májbetegségekre, cukorbetegsére és vesebántalmakra is. A fürdõt reumatikus nyavalyáik enyhítésére és vérkeringési problémákra is jónak találták. A feredõzés társadalmi esemény volt. Az egykor itt folyó pezsgõ fürdõéletet jellemzi, hogy hetente két alkalommal cigányzenekar zenélt.
       1948-ban a fürdõt államosították. 1964-ben egy fogadóépületet építettek a régi helyére, ami ma is áll. A nagy- és kismedencét beton keretbe zárták. A strandot körülvevõ - a Vájla patakig elnyúló - park ma már nem létezik, helyére az 1970-es években Forrás (Izvoarelor) lakónegyed tömbházai és egy pár magánház épült. Ezzel a beépítéssel leszûkítették fürdõhely életterét, de jó tervezéssel még mindig kialakítható egy sportkomplexum. 2008 tavaszán teljesen a fürdõ romos állapotban került vissza a család leszármazottjainak tulajdonába. A felújítási munkák után a fürdõ június 29-én újra megnyílt.
       Remélhetõen a város hamarosan visszanyeri régi fényét és turistáinak legalább töredékét. Sokatmondó adat hogy 1986 nyarán több mint 17000 turista látogatta meg a fürdõket, azóta ez a látógatószám kíméletlenül lecsökkent.

Irodalom: Cãlãuza si prospectul statiunii balneo-climatice Toplita. Tãrgu Mures, 1934. (A maroshévízi balneo-klimatikus üdülõtelep bemutatása)Szentiványi Mihály, Gyaloglat Erdélyben. Budapest. 1905. 213.

Dr. Szabó Tekla Katalin